A raklap, mint “göngyöleg” igen nagy népszerűségnek örvend a kreatívkodók körében. Ellenben a sörösrekesszel- és üveggel.. Hirtelen nem is jut több eszembe, hiszen fogyasztói társadalmunk rohanó világában már nincs helye az ezzel járó macerának. Ha elfogyott, elromlott, vagy meguntuk: kidobjuk. Nem cserélgetjük, javíttatjuk.

Elég sok, különböző kereskedelmi termék szállítására használt alkalmatosság ( göngyöleg ) szemétté avanzsált az utóbbi időben, vagy soha nem is büszkélkedhetett ezzel a titulussal. Ilyen a különféle gyümölcsök szállítására használt láda/rekesz.

Retúrjegy hiányában, utazásuk végső állomása a szeméttelep, vagy jobb esetben az otthon melegét adó kályha földi létük utolsó állomása.

Vagy. Reinkarnálódnak előszobafal formájában. Ehhez nem kell mást tennünk, mint leugrani a sarki zöldségeshez és egy párat megmenteni az elkerülhetetlentől.

Utána kezdődhet is a barkácsolás. Nútos lécekből keretet csinálunk, amibe a rekeszek méretre vágott oldalait rakjuk. Ebből hatot csináltunk, amiket random módon egymás mellé és alá illesztettünk. Végül a keretekre kampókat csavaroztunk. Az egész kreálmányt pedig a falra rögzítettük.

Már csak az ágy van vissza.

Bevallom, egy kicsit plagizálok, amikor ezt a posztot közzéteszem. Sajnos, ez önmagában nem elég, hogy köztársasági elnök lehessek. Nem beszélve arról, hogy továbbra is össze tudok rakni két értelmes mondatot, amik között még összefüggés is van. Igaz, ha mégis úgy alakulna, akkor a “részbeni” lopásba nem fogok belebukni.

Részbeni, mivel láttam a villámhálón hasonló kreálmányokat. A svéd lakberendezési áruház, alapos összeszerelési útmutatójára hajazó itiner nélkül. Így a saját piciny fantáziámra (csak ezen a téren) kellett hagyatkoznom: hogyan és miképpen lesz deszkákból, csavarokból, szögekből, ragasztóból egy kerti asztalka.

Ez is a jó a duitjórszelfben. Nem kell egy külön fáskamra a kert hátsó végében, komoly gépekkel felszerelve, hogy alkothassunk valamit. A flexelés okozta méteres szikracsóva nem feltétel. Elég lesz a kratívitás. Itt sem találsz számozott pontokat, amiket összekötve, egy asztalka rajzolódik ki.

Persze, abból főzünk, amink van. Jelen esetben is fával. Elég előkotorni agyunk leghátsó kis zugából, az ötödik elemis technika órán tanultakat: szögelés, csavarozás, fűrészelés. Ezúton is köszönöm Eszter néni.

Ez a kis asztalka sem sejtette, hogy amikor elkezdtem, akkor még csak a ködös elképzelésem tartottam a kezemben, a fűrész mellett.