Egy kicsit letérek a sűrűn nőtt fákkal szegélyezett ösvényről. A feldolgozóipar másik végéhez: a papírhoz.
Igaz, hallottam már pet palackból készült könyvekről, amit kádban, szakadó esőben, vagy trópusi őserdőben is olvasgathatunk, anélkül, hogy a benne rejlő kultúrális érték szétázzon a kezünkben.
Mi maradtunk a hagyományosnál. Nem lesz tőle fehérebb a fogunk, csillogóbb a padló, és roppanósabb a csipszünk. Szóval tök hagyományos, matt, 160 grammos, A4-es papírról beszélünk.
De mielőtt nekiestünk volna ollóval, vonalzóval stb. a feldolgozásának, volt egy kis “szerkesztői” kreatívoskodás az asztali számítógéppel.
Hiszen az üres zsepi sem tölti be a rendeltetését/létezesének értelmét, ha nem fújjuk bele az orrunkat. No jó: ez valóban elég merész képzettársítás, mégis..
Hiszen (szóismétlés, tudom) egy üres menükártya nem hordoz túl sok információt, hogy beinduljon a pavlovi reflex. Nem beszélve arról, hogy az ültetőkártya hiánya okozta káoszhoz képest a bábeli zűrzavar katonás rend.
Mi ezzel segítettünk a leendő ara -nagyon közeli rokon - asztaldekorációjának költségminimalizálásában.
- Menükártya
- Ültetőkártya
A "grafikai" tervezés után, megtámogattuk kis közösségünk egyik kiváló kis cégét, ahol is kinyomtattatuk a sok A4-es ívet, amikeket háromrét hajtással, majd technokol rapidozással önálló lábon álló menükártyává formáztunk.
Az ültetőkártya már macerásabb és időigényesebb volt. Kellett hozzá lila karton, és kávéscsészealátét. Amire aztán rárapidoztuk a kis kör formájú papírokat, a hozzá tartozó nevekkel. Ez a módszer a ‘Te ide üjjé’ disztingvált változata.
A kivitelezés leírva hosszú, és magamat ismerve elég kusza lenne, így megint csak a vizualitástól vagyok kénytelen- kelletlen segítséget kérni.
